Nem tudok aludni. Hallom, ahogy odakint csendesen esik az eső, elmélázok az esőcseppek halk koppanásán és eszembe jut a tegnap este folytatott beszélgetésünk, a játékos civódásunkkal egyetemben. Meg mernék rá esküdni, hogy a finom provokálásokkal szándékosan akartad próbára tenni a türelmemet. Kedvemre való volt, szeretek veled játszani, legyen az a játék szócsata, gondolatok hada, vagy éppen a testiség szabados és szégyentelen megnyilvánulása. Bár ez utóbbi csak gondolatban lángol még elménkben, de engem ez cseppet sem tántorít el az igaz megvalósításuktól, sőt, felajzva egyre közelebb visz a célhoz, hogy végre a tiéd legyek.

Minden este úgy alszom el, és minden reggel úgy ébredek, hogy a bőrömre képzelem a simogatásod, a nyakamra tapadó forró ajkad és a lassú, kéjes táncot az ölemben. Érzem ahogy megfeszül az idő, megáll a pillanat, torkunk mélyéről artikulátlan hangok törnek fel, és súlytalanul belezuhanunk a gyönyörbe...

Tébolyodott mohósággal vágylak magamnak. Egyre jobban elharapózik bennem, rajtam a türelmetlenség, hogy összekeveredjek veled, az illatoddal, minden sejteddel...

Siess! Várlak nagyon!